A munkásság társadalmi súlyának növekedése
A 19. század végére a munkásság jelentős társadalmi erővé vált, köszönhetően létszámbeli növekedésének és a termelésben betöltött kulcsszerepének. A munkások a szakszervezeteken keresztül könnyen mozgósíthatóvá és hatásosan megszervezhetővé váltak. A polgári-liberális szabadságjogok kiterjesztése pedig megnyitotta az utat a marxista ideológiát valló munkáspártok megalakulása előtt. 1889-ben Párizsban jött létre a II. Internacionálé, amely a marxi elveket követve a hatalom megszerzését tűzte ki célul, bár az ehhez vezető eszközökről éles viták folytak.
Nyugat-európai irányzatok: Reform vagy forradalom?
Nyugat-Európa fejlődése a 19. század végén az ellentétek tompulásához vezetett, ami szükségessé tette a marxi gondolatok felülvizsgálatát (revizionizmus). Az általános életszínvonal-javulás és a középosztály súlyának növekedése a békésebb utak felé terelte a mozgalmat.
- Revizionista / szociáldemokrata irányzat: Eduard Bernstein nevéhez köthető, aki elvetette a proletárforradalmat. Úgy vélte, a változások parlamenti keretek között, az általános választójog és a szociális vívmányok révén is elérhetők.
- Centrista irányzat: Ez az irányzat elvben hű maradt a marxizmushoz, de a gyakorlatban a revizionistákhoz hasonlóan cselekedett. A szociáldemokrata pártokban többségbe kerültek a revizionisták és centristák.
- Anarchisták: Bakunyin vezetésével úgy vélték, minden baj forrása a szabadságot korlátozó állam. A szabadságot csak önmagukat irányító kis közösségekben látták megvalósíthatónak, céljaik elérése érdekében pedig gyakran követtek el merényleteket uralkodók ellen.
A keresztényszocializmus felemelkedése
A tőkés rendszer igazságtalanságai, a városiasodás és az elvilágiasodás új kihívások elé állították az egyházat. XIII. Leó pápa (1878–1903) alatt az egyház nyitottabbá vált a társadalmi problémákra.
- Rerum Novarum (1891): Ez a pápai enciklika (körlevél) fektette le a mozgalom alapjait.
- Célkitűzések: A marxizmussal szemben a társadalmi béke és a szolidaritás megőrzését hirdette. Sürgette a szociális körülmények javítását és keresztény szakszervezetek létrehozását.
- Magyarországi képviselője: Hazánkban Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök vált a keresztényszocializmus legjelentősebb alakjává.
Bolsevizmus: A radikális út Oroszországban
Oroszországban a tőkés fejlődés sajátos körülmények között zajlott: a nehéz életkörülmények mellett hiányoztak a demokratikus szelepek (parlament, sajtó, szakszervezetek), amelyek levezethetnék a feszültséget.
- A párt szakadása: Az 1898-ban alakult Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt (OSZDMP) 1903-as brüsszeli kongresszusán következett be a szakadás.
- Bolsevikok: A radikális, Lenin vezette csoport, amely a marxi proletárforradalmat hirdette.
- Mensevikek: A háttérbe szoruló centrista irányzat képviselői.
- Marxizmus–leninizmus: Ez az eszmerendszer a marxi elveket pontról pontra igyekezett végrehajtani, a végcélnak a kommunizmust tekintette, és Lenin elképzelései szerint siettetni kívánta a forradalom kitörését.