Az ipari forradalom társadalmi hatásai: Az ipari forradalom mélyreható változásokat hozott; miközben a tőkések számára hatalmas jövedelmeket biztosított, a munkástömegek (iparban, bányákban) az első évtizedekben rendkívül rossz körülmények között éltek.
A megoldási kísérlet iránya: A munkásság problémáira válaszul született meg a szocializmus (a latin socius = társ szóból), amely mesterséges beavatkozást sürgetett a javak egyenlőtlen elosztása miatt.
Alapvetések: Az egyéni érvényesülés és a verseny korlátozását, a magántulajdon felszámolását, valamint a közösség (állam) szerepének növelését tűzték ki célul az önzés kiiktatása érdekében.
Utópista szocializmus
Elmélet és gyakorlat: Jószándékú gyártulajdonosok – például a brit Charles Owen – megpróbálták saját üzemeikben a gyakorlatba átültetni az egyenlősítő elveket.
A kudarc okai: Ezek a kísérletek csődbe mentek, mivel a gazdasági fejlődést éppen a verseny serkenti, és az emberi természetet (egyéni szerzésvágy) nem lehetett egyszerűen „átneveléssel” megváltoztatni. Emiatt ezeket a megoldásokat merőben elméletinek, azaz utópistának nevezzük.
A marxizmus mint „tudományos szocializmus”
Alapítók és alapmű: Karl Marx és Friedrich Engels dolgozta ki a rendszert, amelynek alapvetéseit az 1848-as Kommunista kiáltványban rögzítették.
A kizsákmányolás elmélete: A marxizmus szerint a társadalom alapvető baja a magántulajdon, amely lehetővé teszi a kizsákmányolást.
Osztályharc: A társadalom két végletesen szembenálló osztályra oszlik: a tulajdonos-tőkés burzsoáziára és a nincstelen proletariátusra. Marx szerint a történelem ezen osztályok harcainak sorozata.
A marxista történelemszemlélet
Lineáris fejlődés: A történelem hajtóerejét az anyagiakra és a gazdasági mozgatórugókra szűkítették le.
A hatalomátvétel útja: Mivel a burzsoázia önként nem adja át a hatalmat, erőszakos proletárforradalomra van szükség.
Proletárdiktatúra: A forradalom után, amíg a magántulajdon még jelen van, a munkásságnak diktatúrát kell gyakorolnia a teljes egyenlőség elérése érdekében.
A kommunizmus: A végső cél egy osztályok, kizsákmányolás és nemzetek nélküli társadalom (internacionalizmus). Ebben az állapotban mindenki képességei szerint dolgozik, és szükségletei szerint részesül a javakból.
Kritikai észrevételek és a valóság
Hibás alapfeltevések: A marxizmus figyelmen kívül hagyta az emberi természet alapvető vonásait (egyéniség, verseny, családhoz kötődés), és az embert pusztán anyagi lénynek tekintette.
Az erőszak szentesítése: Egy magasabb rendűnek kikiáltott ideológia nevében a többség akarata ellenére is jogosnak tartotta az erőszakos fellépést.
A jóslatok kudarca: Marx szerint a forradalomnak a legfejlettebb ipari országokban kellett volna kitörnie, ehhez képest az első ilyen fordulat a „leggyengébb láncszemben”, az elmaradottabb Oroszországban következett be.
