A reformkor politikai öröksége: A forradalom alapjait a reformkor két évtizede alatt kidolgozott politikai program, különösen az 1847-es Ellenzéki nyilatkozat fektette le.
Társadalmi feszültségek és tanulságok: A lengyel nemzeti felkelés leverése után Bécs a parasztokat a nemesség ellen fordította, amiből a magyar reformerek levonták a tanulságot: az érdekegyesítés (a nemesség és a jobbágyság összefogása) elkerülhetetlenné vált.
Válság és nemzetközi hullám: A forradalmat egy nemzetközi gazdasági és pénzügyi válság (élelmiszerhiány, magas árak) előzte meg. 1848 márciusában a „népek tavasza” elérte Bécset, amit a Pozsonyban ülésező magyar országgyűlés kihasznált, és Kossuth Lajos vezetésével felirati javaslatban terjesztette elő a teljes reformprogramot.
A pesti forradalom (1848. március 15.)
A „Márciusi Ifjak” szerepe: Míg a döntések Pozsonyban és Bécsben születtek, Pest-Buda a tömeg erejét adta a követelések mögé. A radikális értelmiségiekből és egyetemistákból álló Fiatal Magyarország csoport (vezetőjükkel, Petőfi Sándorral) a Pilvax kávéházban döntötte el a fellépést.
A forradalom napja:
A tüntetők reggel az egyetemeket járták végig, majd a Landerer-nyomdához vonultak, ahol cenzori engedély nélkül kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti Dalt, ezzel megvalósítva a sajtószabadságot.
Délután a Múzeumkertben tartott népgyűlés után a tömeg a városházára, majd Budára vonult.
A Helytartótanács elfogadta a követeléseket, és szabadon bocsátották a sajtóvétségért fogva tartott Táncsics Mihályt.
Este a Nemzeti Színházban ünnepelték a győzelmet, a nép pedig Metternich bukására utalva a „Meghalt a cselszövő” kórust énekelte.
A „törvényes forradalom” és az első felelős kormány
Kormányalakítás: A pesti események hírére az udvar meghátrált. Március 17-én az uralkodó kinevezte gróf Batthyány Lajost az első felelős magyar kormány miniszterelnökévé. A koalíciós kormányban olyan neves politikusok kaptak helyet, mint Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Széchenyi István és Eötvös József.
Az áprilisi törvények (1848. április 11.): Az uralkodó által szentesített törvénycsomag megteremtette a modern, polgári Magyarország alapjait. Ez egy „törvényesített forradalom” volt, mivel az átalakulás erőszak nélkül, jogi keretek között ment végbe.
Az áprilisi törvények tartalma
Társadalmi átalakulás:
Kihirdették a polgári jogegyenlőséget és a közteherviselést (a nemesi adómentesség végét).
Megtörtént a jobbágyfelszabadítás (kötelező örökváltság), ahol a nemesek kárpótlását az állam vállalta magára.
Eltörölték a feudális korlátokat, például az ősiséget.
Új politikai berendezkedés:
Magyarország alkotmányos monarchiává vált.
A végrehajtó hatalmat a Pesten székelő, az országgyűlésnek felelős kormány gyakorolta; a király rendeletei csak miniszteri ellenjegyzéssel voltak érvényesek.
Létrejött a népképviseleti országgyűlés (évente Pesten), a választójogot pedig cenzushoz (vagyonhoz vagy műveltséghez) kötötték.
Nemzeti önállóság: Magyarország a birodalmon belül széleskörű autonómiát kapott. Felállították az önálló Nemzetőrséget, és kimondták az uniót Erdéllyel.
A rendszer hiányosságai és konfliktusforrásai
Rendezetlen kapcsolatok: A Habsburg Birodalommal való viszony bizonyos területeken (Pragmatica Sanctio) tisztázatlan maradt. Nem volt önálló külügyminisztérium, és a hadügy irányítása körül is jogköri viták alakultak ki az udvar és a magyar kormány között.
Megoldatlan belső kérdések:
A nemzetiségi kérdés megoldatlan maradt, mivel a magyar vezetés az „egy politikai nemzet” elvét vallotta, és nem ismerte el a nemzetiségek kollektív jogait.
A társadalom alsóbb rétegei, például a földhöz nem jutó zsellérek helyzete szintén nem rendeződött.
Következmények: Ezek a tisztázatlan területek lehetőséget adtak az udvarnak az ellentétek szítására, ami később a fegyveres konfliktushoz vezetett.
