A liberalizmus: Az egyéni szabadság eszméje
A liberalizmus, vagy más néven szabadsáelvűség, a latin liber (szabad) szóból ered. Eszmei gyökerei a felvilágosodáshoz és a francia forradalomhoz nyúlnak vissza, s a korban forradalmi eszmének számított.
- Alapvető követelései: A középpontban az egyéni és polgári szabadságjogok állnak, mint például a szólás-, sajtó-, gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadság.
- Államszervezet: A liberálisok a népképviseleten alapuló, alkotmányos állam hívei, ahol a törvényhozó hatalom (melyet cenzus alapján választanak) ellenőrzi a végrehajtó hatalmat.
- Társadalmi és gazdasági elvek: Hirdették a törvény előtti egyenjogúságot, a feudális kiváltságok eltörlését és a nők egyenjogúságát. Gazdasági tekintetben a korlátlan szabad verseny hívei voltak (Adam Smith és David Ricardo nyomán), elutasítva az állami beavatkozást, mivel szerintük a piacot a „láthatatlan kéz” irányítja.
- Meghatározó alakja: John Stuart Mill, angol filozófus.
A nacionalizmus: A nemzeti öntudat ébredése
A nacionalizmus a latin natio (nemzet) szóból származik, és a nemzeti azonosságtudatot helyezi előtérbe. Ez az eszme is a francia forradalom idején bontakozott ki, majd a napóleoni háborúk révén terjedt el egész Európában.
- A közösség alapja: A társadalmi és vallási különbségekkel szemben a nemzeti összetartozást hangsúlyozza. A nacionalisták szerint egy nemzet csak akkor válhat valódi közösséggé, ha tagjai között jogegyenlőség van, így az eszme kezdetben szorosan összefonódott a liberalizmussal.
- Összetartó tényezők: Kiemelten fontossá vált az anyanyelv, a közös történelem, a nemzeti hagyományok ápolása és a nemzeti jelképek (zászló, címer, himnusz) használata.
- Fő célkitűzése: A nemzet felemelése, valamint az egységes és független polgári nemzetállam megteremtése.
A konzervativizmus: Értékmegőrzés és fokozatosság
A konzervativizmus a latin conservare (megőrizni, megtartani) szóból ered, és a francia forradalom radikalizmusára, a terrorra és a vallásellenességre adott ellenhatásként jött létre.
- Szemléletmódja: Elutasítja a felvilágosodás bizonyos téziseit és a radikális, forradalmi átalakulást. Nem tartja indokoltnak a jogok (például a választójog) kiterjesztését mindenkire, mivel nézeteik szerint a társadalomnak vannak a vezetésre hivatott csoportjai.
- Fejlődési modellje: A konzervativizmus nem azonos a régi rendhez való makacs ragaszkodással; inkább a hagyományokra építő, óvatos és fokozatos fejlődést részesíti előnyben. Ahogy Michael Oakeshott megfogalmazta: a konzervatív ember a járt utat és a ténylegest szereti a járatlannal és a lehetségessel szemben.
- Politikai alternatíva: Mivel tiszteletben tartja a polgári szabadságjogokat, a liberalizmus mérsékelt alternatívájává vált (például az angol toryk esetében).
- Alapműve: Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról.
Összegzésképpen elmondható, hogy míg a liberalizmus a szabadságot, a nacionalizmus a nemzeti egységet, addig a konzervativizmus a folytonosságot és a rendet tekintette legfőbb értékének a 19. század folyamán.