Területi egység és a birodalom szerkezete
A török kiűzése után Magyarország területi viszonyai jelentősen átalakultak. Az ország nagy része az 1699-es karlócai békével szabadult fel, míg a Temesközt 1718-ban, Savoyai Jenő győzelmei után sikerült visszaszerezni.
A korszak Habsburg Birodalma egy dinasztikus államkonglomerátum volt, amelynek fő összetartó erejét maga a dinasztia jelentette. A birodalom két fő részre oszlott:
- Lajtán-túl: Az osztrák örökös tartományok és a Cseh Korona országai.
- Lajtán-innen: A Magyar Korona országai, amely magában foglalta a Magyar Királyságot, a Horvátországot, valamint a különálló egységként kezelt Erdélyi Fejedelemséget és a katonai igazgatás alatt álló Határőrvidéket.
Az államszervezet kettőssége: Rendi dualizmus
Magyarország és a birodalom többi része között formailag perszonálunió állt fenn, ám a Habsburgok törekedtek a szorosabb ellenőrzésre. A kormányzatban egyfajta kettősség érvényesült a központi királyi szervek és a magyar rendi intézmények között.
1. Központi, királyi kormányszervek (Kormányszékek): Az uralkodó a felségjogait (külügy, hadügy, pénzügy) kormányszékek segítségével gyakorolta.
- Magyar Kancellária: Bécsben működött, feladata a jogszabályok előkészítése és a döntéshozatal támogatása volt („Magyarország Bécsben”).
- Magyar Kamara: Pozsonyban székelt, és a pénzügyi kérdésekért felelt.
- Helytartótanács: III. Károly által létrehozott szerv az országos belügyi igazgatásra, amely később Budára költözött.
- Udvari kormányszékek: Az Udvari Kancellária, Kamara és a Udvari Haditanács összbirodalmi szinten hoztak döntéseket. Magyar sérelemnek számított, hogy a király gyakran ezen udvari szervekkel konzultálva döntött a magyar ügyekben is, mellőzve a magyar különállást.
2. Rendi tisztségek és intézmények: A rendi intézmények súlya az abszolutista törekvések miatt némileg csökkent, de továbbra is fontos ellenőrző szerepet töltöttek be.
- Nádor: A legfőbb rendi méltóság, aki a rendeket képviselte a királlyal szemben.
- Rendi országgyűlés: Pozsonyban ülésező kétkamarás testület, amely a törvényalkotás mellett az adó- és újoncmegajánlás révén gyakorolt kontrollt a kormányzat felett. Ez volt a birodalom egyetlen magas szintű képviseleti fóruma, mivel a Lajtán túl abszolutizmus érvényesült.
- Rendi vármegyék: A helyi igazgatás és a végrehajtás legfontosabb bástyái voltak.
A Pragmatica Sanctio (1722–23)
A Pragmatica Sanctio eredetileg egy örökösödési szabályzat volt, amelyet III. Károly azért hozott létre, mert nem volt férfi örököse.
Főbb rendelkezései:
- Elfogadta a Habsburg-ház nőági örökösödését (így Mária Terézia trónigényét).
- Kimondta, hogy a birodalom országai és tartományai „feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul” (indivisibiliter ac inseparabiliter) öröklődnek.
- Cserébe a magyar rendek elérték jogaik ismételt elismerését az uralkodó részéről.
Ez a törvény az utókor számára alkotmányos jelentőségűvé vált, mivel jogilag is rögzítette Magyarország és az osztrák tartományok közös kormányzásának alapjait.