KITEKINTŐ
I. Károly 1308–1342
- A királyi hatalom helyreállítása: Az Árpád-ház kihalása utáni zűrzavaros időszakban felszámolta a tartományúri (oligarcha) hatalmat. Az ellenállókkal (például az Aba-családdal a rozgonyi csatában) fegyverrel számolt le, míg másokat politikai úton vont a maga oldalára.
- Új társadalmi és katonai bázis kiépítése: A régi arisztokrácia helyett egy hozzá hű, új főúri réteget emelt fel birtokadományokkal. Bevezette a honorbirtok rendszerét (a tisztségért járó, nem örökíthető birtok) és a banderiális hadszervezetet, ahol a főurak saját zászlajuk alatt vezették csatába seregeiket.
- Bányászati reformok: Magyarországot Európa legnagyobb nemesfém-kitermelőjévé tette. Érdekeltté tette a földesurakat a bányák nyitásában azzal, hogy a bányabér (urbura) egyharmadát átengedte nekik, és megszüntette a kötelező birtokcserét bányanyitáskor.
- Pénzügyi és adóügyi reformok: Értékálló aranypénzt vezetett be (firenzei mintára az aranyforintot), és felhagyott a pénzrontással. A kieső bevételek pótlására bevezette az első állandó állami adót, a kapuadót, amelyet a jobbágyok portánként fizettek.
- Városfejlesztés: Támogatta a városok fejlődését, mivel szövetségesként és biztos adóforrásként tekintett rájuk. Különböző várostípusokat (szabad királyi városok, bányavárosok, mezővárosok) részesített kiváltságokban.
- Aktív külpolitika: Megszervezte az 1335-ös visegrádi királytalálkozót, ahol békét teremtett a lengyel és cseh uralkodók között, és új, Bécset elkerülő kereskedelmi útvonalakról állapodtak meg. Dinasztikus politikájával megalapozta fia, Lajos későbbi lengyel trónigényét is.
A királyi hatalom helyreállítása és a tartományurak legyőzése
- Az ország állapota a 14. század elején: Az Árpád-ház 1301-es kihalása után Magyarország a széttagoltság állapotába került, ahol a tartományurak (oligarchák) hatalma szinte korlátlanná vált.
- Harc a trónért: I. Károly, a dél-itáliai Anjou-házból érkezve, több trónkövetelővel (Vencel, Ottó) szemben szerezte meg a hatalmat.
- A legitimáció kérdése: Károlyt háromszor is megkoronázták, mire minden feltétel teljesült: 1310-ben Székesfehérváron, az esztergomi érsek által és a Szent Koronával.
- Társadalmi bázis: Az uralkodót kezdettől támogatta a pápaság és a magyar egyház, valamint a köznemesség, akiket szintén hátrányosan érintett a tartományurak önkénye.
- A tartományúri hatalom felszámolása: Károly tudatosan, esetenként katonai erővel számolt le ellenfeleivel. Kulcsfontosságú győzelmet aratott 1312-ben a rozgonyi csatában az Abák felett, míg a leghatalmasabb úr, Csák Máté 1321-es halála után az országrésznyi birtokok visszaszálltak a királyra.
Politikai és katonai alapok: Az új berendezkedés
- Az új arisztokrácia: A király a tartományuraktól visszavett birtokokkal egy hozzá hű, új főúri réteget hozott létre.
- Honorbirtok-rendszer: Kialakította a honorbirtokok rendszerét, amelyben a bárók csak addig élvezhették a birtok jövedelmeit és jogait, amíg az adott tisztséget (méltóságot) betöltötték. Ez biztosította a főurak tartós hűségét.
- Haderőreform: Károly saját királyi bandériumot hozott létre. A hadsereg gerincét ezen kívül a bárói és vármegyei bandériumok, valamint a kun könnyűlovasság adta.
Gazdaságpolitikai reformok és a kincstár bevételei
- Regáléjövedelmek: Mivel a földbirtok jövedelmei már nem voltak elegendőek, Károly a királyi felségjogon szedett jövedelmekre (regálé) alapozta gazdaságát.
- Bányászati reform:
- Behívta a technológiailag fejlettebb német és cseh bányapolgárokat.
- Érdekeltté tette a földesurakat: Eltörölte a kötelező birtokcserét nemesfémlelet esetén, és a bányabér (urbura) egyharmadát átengedte a birtokosnak.
- Bevezette a nemesfém-monopóliumot: a kibányászott ércet kötelező volt a királyi pénzverőkamaráknak adni.
- Értékálló pénz és adózás:
- Firenzei mintára bevezette az aranyforintot.
- A korábbi pénzrontás helyett bevezette az első állandó, országos egyenes adót, a kapuadót(jobbágyportánként évi 18 dénár).
- Kereskedelem és városok: Bevezette a harmincadvámot a kereskedelem adóztatására. Támogatta a városfejlődést: létrehozta a szabad királyi városok, a bányavárosok és a mezővárosok kategóriáit.
Külpolitika és a visegrádi királytalálkozó
- Dinasztikus kapcsolatok: Házassága révén szoros kapcsolatot ápolt a lengyel udvarral, és fenntartotta a viszonyt a nápolyi Anjoukkal is.
- A visegrádi királytalálkozó (1335):
- I. Károly vendégül látta a lengyel és a cseh királyt.
- Sikerült kibékítenie a két uralkodót, és egyezség született egy Bécs árumegállító jogát kikerülő új kereskedelmi útvonal létrehozásáról.
- Kudarc és örökség: Bár a havasalföldi hadjárata kudarccal végződött, I. Károly 1342-es halálakor egy virágzó országot hagyott fiára, Lajosra, akinek a lengyel trón öröklését is biztosította.