Gazdasági növekedés és instabilitás: Az 1920-as években az USA-ban és nemzetközi szinten is jelentős gazdasági fejlődés zajlott, ahol a növekvő termelés és fogyasztás egymást erősítette.
A töréspontok kialakulása: A világgazdaság azonban a háború után instabillá vált: a protekcionista gazdaságpolitika miatt beszűkültek az exportlehetőségek, ami túltermeléshez vezetett.
A gazdasági buborék: A részvények ára a spekulációk miatt túlértékeltté vált.
A végső lökés: A Szovjetunió nagy mennyiségű gabonát dobott a piacra, ami az amerikai farmerek tömeges csődjét okozta, és kipukkasztotta a gazdasági buborékot.
Az összeomlás: 1929. október
A tőzsdekrach: 1929 októberében a New York-i tőzsde összeomlott, ami rázkódást okozott a nagyvállalatoknál és a bankoknál.
A negatív spirál: Beindult a bankpánik (a lakosság ki akarta venni a pénzét), a hitelezés leállt, a beruházások megakadtak. Ez egy önmagát erősítő folyamatot indított el: a termelés csökkentése létszámleépítéshez, az pedig a fogyasztás további zuhanásához vezetett.
Világméretű hatás: Az USA kulcsszerepe miatt a válság globálissá vált, különösen Németországot érintve súlyosan. Érdekesség, hogy az államilag irányított szovjet és olasz gazdaságokban nem volt érezhető a hatása.
A hagyományos válságkezelés kudarca
A korai szakaszban az állam a költségek csökkentésével (pl. elbocsátásokkal) próbált védekezni, de ez csak súlyosbította a helyzetet, és óriási munkanélküliséghez vezetett.
A megoldás: John Maynard Keynes és a New Deal
Új gazdasági szemlélet: Keynes brit közgazdász elmélete szerint az államnak kell megfordítania a negatív spirált fogyasztásélénkítő beruházásokkal, még az állam eladósodása árán is.
Franklin D. Roosevelt fellépése: Az 1932-ben megválasztott elnök meghirdette a New Deal programot.
Konkrét intézkedések:
Bank- és tőzsereform: Bankzárlat bevezetése a bizalom helyreállítására és tőzsdefelügyelet a spekulációk ellen.
Infrastrukturális beruházások: Hatalmas közmunkaprogramokat indítottak (pl. folyószabályozás), amelyek tömegeknek adtak munkát anélkül, hogy tovább növelték volna az ipari túltermelést.
Mezőgazdaság: Fizettek a gazdáknak a termőterületek felszámolásáért a túltermelés megfékezése érdekében.
Szociális háló: Bevezették a minimálbért és a társadalombiztosítást.
Monetáris politika: A dollárt letérítették az aranyalapról, így az infláció segítette a beruházások finanszírozását.
A válságkezelés mérlege
Kommunikáció: Roosevelt heti rádióinterjúkban magyarázta el a reformokat a lakosságnak.
Kritika és siker: Sokan ellenezték az állam túlzott beavatkozását, de a program segített a válság leküzdésében.
Záró gondolat: Bár a New Deal stabilizálta a rendszert, a gazdaság teljes felfutását végül a második világháborús hadi konjunktúra hozta el. Fontos különbség, hogy míg más országok (pl. Németország) diktatórikus úton kezelték a válságot, az USA-ban sikerült fenntartani a demokratikus kereteket.
