I. A kettészakadt ország és a nagyhatalmi egyensúly (1526–1541)
A kettős királyválasztás következményei: Mohács után I. Ferdinánd és Szapolyai János is igényt tartott a trónra. Ferdinánd kezdeti sikerei után Szapolyai Lengyelországba menekült, majd francia javaslatra szövetséget kötött a törökkel hatalma visszaszerzése érdekében.
Török beavatkozás: I. Szulejmán 1529-ben csatlósává fogadta Szapolyait, visszaadta neki Budát, de Bécset nem tudta elfoglalni. Az 1532-es újabb hadjárat során a szultán a birodalmi haderő láttán nem kockáztatta meg Bécs ostromát, inkább a Jurisich Miklós által hősiesen védett Kőszegnél állt meg.
A váradi béke (1538): A két nagyhatalom egyensúlyi helyzete miatt a két király elismerte egymást. Szapolyai vállalta, hogy halála után területeit a Habsburgok öröklik, mivel ekkor még nem volt utódja. Ezt az egyezményt a szultán előtt titokban tartották.
II. Buda eleste és a három részre szakadás (1541)
A status quo felborulása: Szapolyai halála és fia, János Zsigmond megszületése semmissé tette a váradi békét. Szapolyai hűeseit megeskette fia támogatására, míg Ferdinánd fegyverrel próbálta érvényesíteni jogait.
Buda megszállása: Szulejmán 1541. augusztus 29-én, csellel (békés körülmények között) megszállta Budát.
A három országrész kialakulása:
Királyi Magyarország (Északnyugat): Habsburg irányítás alatt.
Hódoltság (Középső rész, Alföld): Török igazgatás alatt.
Erdélyi Fejedelemség (Kelet): Kezdetben Keleti Magyar Királyság, ahol Izabella és János Zsigmond uralkodott Fráter György régenssége mellett.
III. A várháborúk időszaka (1551–1568)
Egyesítési kísérlet: Fráter György belátta a török veszélyt, és 1551-ben megpróbálta Erdélyt átadni a Habsburgoknak az ország egyesítése érdekében.
Az 1552-es büntetőhadjárat: A szultán válaszul hadjáratot indított.
Temesvár: Losonczy István hősies védelme után a törökök hitszegő módon lemészárolták a kivonulókat.
Veszteségek: Elesett Szolnok és Drégely is.
Eger diadala:Dobó István vezetésével a vár sikeresen ellenállt a török ostromnak.
Szigetvár és a szultán halála (1566): Szulejmán utolsó hadjáratában Szigetvárat ostromolta meg. A várat az idősebb Zrínyi Miklós védte, aki végül a reménytelen helyzetben a halálba vezető kitörést választotta. Az ostrom alatt Szulejmán is meghalt.
IV. A korszak lezárása: A drinápolyi béke (1568)
Rögzített állapotok: 1568-ban a drinápolyi béke szentesítette a kialakult határokat.
„Háborús békeévek”: Bár nagy hadjáratok nem indultak, a határ mentén folyamatosak maradtak a portyázások és betörések, ami a területek pusztulásához vezetett.
