A háború megindulása és a Szent Liga létrejötte (1683–1685)
- A hatalmi egyensúly eltolódása: A 17. század végére a Habsburgok és az Oszmán Birodalom közötti erőegyensúly a Habsburgok javára billent el.
- Bécs ostroma (1683): Kara Musztafa nagyvezír ennek ellenére hadjáratot indított Bécs ellen, de a várost Lotaringiai Károly és III. Sobieski János lengyel király seregei felmentették, és fényes győzelmet arattak.
- A Szent Liga megalakulása: XI. Ince pápa, „Magyarország megmentője”, megszervezte a Szent Ligát (Német-római Birodalom, Lengyelország, Velence, később Oroszország), és jelentős anyagi támogatást nyújtott a harchoz.
- Diplomáciai háttér: A pápa rászorította XIV. Lajos francia királyt a Habsburgokkal való békekötésre, hogy elkerüljék a kétfrontos háborút.
- Kezdeti sikerek: A szövetségesek visszafoglalták Esztergomot (párkányi csata) és Érsekújvárt (1685), bár Buda első ostroma 1684-ben még sikertelen maradt.
Buda felszabadítása és a politikai fordulat (1686–1688)
- Buda visszavétele (1686): Lotaringiai Károly vezetésével, két hónapnyi ostrom után, 1686. szeptember 2-ánsikerült bevenni a várat.
- A szultáni főerők legyőzése: 1687-ben a nagyharsányi (második mohácsi) csatában döntő győzelmet arattak a török fősereg felett.
- A pozsonyi országgyűlés (1687): A katonai sikerek hatására a magyar rendek lemondtak az ellenállási jogról, és elismerték a Habsburgok örökös férfi ági királyságát.
- Terjeszkedés dél felé: 1688-ban Miksa Emánuel bevette Belgrádot, a csapatok pedig 1689-re egészen a szerbiai Nisig jutottak.
Váltakozó szerencse és a végső győzelem (1689–1697)
- Francia támadás és török ellentámadás: XIV. Lajos a Rajnánál hátba támadta I. Lipótot, ami miatt a birodalom legjobb erőit átcsoportosították nyugatra. Ezt kihasználva a törökök visszafoglalták Belgrádot.
- Az ország egyesítése: A háború során megszűnt az önálló Erdélyi Fejedelemség és a felső-magyarországi „bújdosó állam” is (például Munkács elfoglalásával).
- Döntő ütközetek: Bádeni Lajos 1691-ben Szalánkeménnél, majd Savoyai Jenő 1697-ben Zentánál aratott sorsdöntő győzelmet.
A háború lezárása: A karlócai béke (1699)
- A karlócai béke (1699): A szerződés lezárta a török háborúkat; az ország nagy része felszabadult, csak a Temesközmaradt török kézen.
- Új közigazgatási rend: Az ország déli határánál megszervezték a Határőrvidéket a további védelem biztosítására.
A források alapján a török kiűzése a 17. század végén egy több évtizedig tartó, nemzetközi összefogáson alapuló folyamat volt, amely alapjaiban rajzolta át Magyarország politikai és területi helyzetét.
A háború gyökerei az 1683-as bécsi ostromhoz nyúlnak vissza. Bár a Habsburgok és az Oszmán Birodalom közötti egyensúly ekkorra már a Habsburgok javára billent el, Kara Musztafa nagyvezír mégis megkísérelte Bécs bevételét. A várost Lotaringiai Károly és III. Sobieski János lengyel király seregei mentették fel, megsemmisítő vereséget mérve a törökökre.
A siker hatására XI. Ince pápa – akit a források „Magyarország megmentőjeként” említenek – megszervezte a Szent Ligát. Ebben a szövetségben a Német-római Birodalom államai, Lengyelország és Velence (később Oroszország) egyesítették erejüket a török ellen, a Szentszék pedig jelentős anyagi támogatással segítette a harcot. A pápa diplomáciai úton azt is elérte, hogy XIV. Lajos francia király békét kössön a Habsburgokkal, így elkerülhetővé vált a kétfrontos háború a hadjárat elején.
A felszabadító háború első szakaszának legfontosabb mérföldkövei a következők voltak:
1686. szeptember 2-án, két hónapos ostrom után Lotaringiai Károly vezetésével felszabadult Buda.
1687-ben a nagyharsányi (második mohácsi) csatában a szövetségesek legyőzték a szultáni fősereget.
A katonai sikerek politikai fordulatot hoztak: az 1687-es pozsonyi országgyűlésen a magyar rendek lemondtak az ellenállási jogról, és elismerték a Habsburg-ház férfi ágának örökös királyságát.
A háború második szakaszában azonban nehézségek adódtak. XIV. Lajos, tartva a Habsburgok túlzott megerősödésétől, a Rajnánál megtámadta I. Lipótot, ami miatt a legjobb császári egységeket elvonták a magyarországi frontról. Ezt kihasználva a törökök ellentámadásba lendültek és visszavették Belgrádot.
A végső győzelmet két nagy ütközet és egy tehetséges hadvezér hozta el:
Bádeni Lajos 1691-ben Szalánkeménnél aratott győzelmet.
Savoyai Jenő 1697-ben a zentai csatában mérte az utolsó, döntő csapást a törökökre.
A háború során megszűnt az önálló Erdélyi Fejedelemség és a Thököly Imre-féle felső-magyarországi „bujdosó állam” is. A küzdelmet az 1699-es karlócai béke zárta le, amelynek értelmében a Temesköz kivételével az egész ország felszabadult a török uralom alól. A déli területek védelmére a Habsburgok létrehozták a Határőrvidéket.