A második ipari forradalom gazdasági háttere és a tőkekoncentráció
A második ipari forradalom robbanásszerű fejlődése nem egyetlen okhoz, hanem több tényező szerencsés együttállásához köthető. A folyamatot ösztönözte a gyarmatosítás, amely új nyersanyagforrásokat és piacokat nyitott meg, valamint a polgári állam kiépülése és a hadiipari megrendelések.
- A monopolkapitalizmus kialakulása: A korszakban a szabadversenyes kapitalizmust felváltotta a monopolkapitalizmus. A vállalatok felismerték a méretgazdaságosság előnyeit: a nagyobb üzemméret lehetővé tette a futószalagos termelést, ami csökkentette a fajlagos költségeket.
- Monopóliumok és kartellek: A verseny korlátozása és a profit maximalizálása érdekében a nagyvállalatok összefogtak vagy összeolvadtak, így jöttek létre a monopóliumok. Ennek egyik formája a kartell, ahol a szereplők egyeztették az árakat és felosztották egymás között a piacot.
- Tőkeellátottság: A fejlődéshez szükséges hatalmas tőkét a modern bankrendszer és a részvénytársasági forma biztosította.
Demográfiai robbanás és népességmozgás
Az ipari forradalom egyik leglátványosabb következménye a demográfiai robbanás volt, amely a természetes szaporodáson alapult: a javuló higiéniai körülmények és az orvostudomány fejlődése miatt a halálozási arány jelentősen csökkent, miközben a születésszám tartósan magas maradt.
- Migráció és kivándorlás: A népességnövekedés hatalmas térbeli mozgást váltott ki. Megindult a vidékről városba irányuló vándorlás, valamint az óriási léptékű kivándorlás Amerikába, ahol a munkavállalók jobb életszínvonalban reménykedtek.
- A magyarországi helyzet: A dualizmus kora Magyarországon is elhozta a népességrobbanást, ami súlyos földkérdéshez vezetett: a mezőgazdaságból élő tömegeknek nem jutott elég föld. Emiatt Magyarországról is több mint egymillió ember vándorolt ki.
- Családtervezés: Két-három generáció után a városi életmód és az eltérő értékrend hatására megjelent a tudatos családtervezés, ami végül a születésszám csökkenéséhez vezetett.
Urbanizáció és társadalmi átalakulás
A korszakot az urbanizáció határozta meg, amely két folyamatot foglalt magában: a városok és a városi lakosság számának növekedését (városodás), valamint a városi életforma terjedését (városiasodás).
- Világvárosok születése: A 19. század végére Nyugat-Európában és az USA-ban már többen éltek városokban, mint vidéken. Olyan milliós nagyvárosok jöttek létre, mint New York, és a korszak végére Budapest is elérte az egymilliós lakosságszámot.
- Új városi életmód: A városok elkülönülő negyedekre bomlottak (szegregáció: villanegyedek és nyomornegyedek), de megjelentek a modern közművek, a szemétszállítás és a tömegközlekedés is. A növekvő szabadidő eltöltésére új lehetőségek nyíltak: a mozi, a sport (pl. az 1896-os modern olimpia) és az utazás.
- Társadalmi rétegződés:
- Kialakult a népes munkásság, miközben a parasztság aránya csökkent.
- Megerősödött a polgári középosztály és a kishivatalnoki réteg.
- Magyar sajátosság a dzsentri: Azok a birtokukat vesztett nemesek, akik állami hivatalt vállaltak, de külsőségekben ragaszkodtak nemesi identitásukhoz.
- A polgári állam szerepe: Az állam egyre szélesebb körű ellátást (oktatás, egészségügy) biztosított, és fokozatosan kiterjesztették a választójogot is.
Környezeti hatások
A gazdasági fejlődés kezdetben extenzív volt, azaz az újabb és újabb nyersanyagok kiaknázására épült, abban a hitben, hogy a természet forrásai korlátlanok.
- Környezeti károk: A 19. század közepére nyilvánvalóvá váltak a pusztító hatások: a táj átalakítása (meddőhányók), a súlyos levegő- és vízszennyezés, valamint a városi zsúfoltságból adódó rossz higiéniai viszonyok.
- Felismerés: Egyértelművé vált, hogy a környezet befogadóképessége véges, és a robbanásszerű fejlődés súlyos árat követel a természeti környezettől.