A fejlődéstől az összeomlásig: A 18. századi Franciaországot kezdetben békés fejlődés, népességnövekedés és gyarapodó gazdaság jellemezte, ám az 1780-as évekre kiterjedt válság alakult ki.
A feszültség forrásai: Az államcsőd közeli helyzet és az egekbe szökő élelmiszerárak miatt kialakult élelmezési válság kezelésére XVI. Lajos összehívta a rendi gyűlést.
A forradalom kezdete: A rendek azonban a király ellen fordultak, ami 1789-ben a forradalom kitöréséhez vezetett.
Radikalizálódás és a köztársaság kikiáltása
Alkotmányos kísérlet: 1789 nyarán eltörölték a kiváltságokat, kiadták az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát, majd Franciaország alkotmányos monarchiává alakult.
Mélyülő problémák: Az új rendszer nem tudta stabilizálni a pénzt és az élelmiszerárakat, a társadalmi ellentétek pedig tovább korbácsolódtak, ami a radikális erők térnyerésének kedvezett.
Háború és királyság bukása: 1792-ben Franciaország hadat üzent a királyt védelmező Poroszországnak és a Habsburg Monarchiának. A háborús helyzetben kikiáltották a köztársaságot, XVI. Lajost pedig 1793-ban kivégezték.
A jakobinus hatalomátvétel és a diktatúra ideológiája
Rendkívüli állapot: A háború miatti adóemelések és kényszersorozások vidéken (például Vendée-ben) felkeléseket szültek, Párizsban pedig hisztérikus légkör alakult ki.
A Hegypárt hatalma: Ebben a helyzetben a legszélsőségesebb csoport, a Hegypárt (Jakobinus Klub) ragadta magához a hatalmat.
„A szabadság zsarnoksága”: Ideológiájuk lényege az volt, hogy a szabadság érdekében korlátozni lehet a szabadságjogokat, és erőszakkal is rá lehet kényszeríteni az embereket a rendszer elfogadására.
Központosított hatalom: A törvényhozó testület (Konvent) kezébe vette a végrehajtó hatalmat és a bíróságokat is, a diktatúra legfőbb vezetője Robespierre lett.
A terror és a totális állam kísérlete
Jogfosztó törvények: Új, papíron demokratikus alkotmányt alkottak, de azt sosem vezették be. Ehelyett a gyanúsakról szóló és a bűnvádi eljárást szabályozó törvényekkel megfosztották a vádlottakat a védekezés és a fellebbezés jogától.
A terror áldozatai: A forradalmi törvényszékek kíméletlen terrort vezettek be, amely országszerte 30–40 000 áldozatot követelt. Vendée-ben a lázadások megtorlása során több mint százezer embert, többségében civileket mészároltak le.
Társadalmi és vallási átszervezés: Bevezették a forradalmi naptárat, üldözték az egyházat, és új kultuszokat próbáltak meghonosítani, mint az Ész Fesztiválja vagy a „Legfőbb lény” kultusza.
A diktatúra bukása és öröksége
Belső leszámolás: Bár a külső ellenséget legyőzték és a belső lázadásokat vérbe fojtották, a rendszer fenntarthatatlanná vált, mert a jakobinusok már egymás ellen fordultak.
Thermidori fordulat: A saját életüket féltő képviselők végül vád alá helyezték és 1794-ben kivégeztették Robespierre-t és társait.
Történelmi jelentőség: A jakobinus diktatúra az első történelmi példa arra, hogy egy utópikus eszme nevében egy kisebbség erőszakkal próbálja megváltoztatni a többséget, megelőlegezve ezzel a 20. századi totális diktatúrákat.
