KITEKINTŐ
II. András (1205–1235)
- Az „új berendezkedés” gazdaságpolitikája: Szakított a korábbi, alapvetően királyi földbirtokokra (domaniális jövedelmekre) épülő rendszerrel. Ehelyett a regálé jövedelmekre (királyi felségjogon szerzett bevételekre) helyezte a hangsúlyt, mint például a vámok, a sómonopólium, a pénzrontás és a kamara haszna,,.
- Mértéktelen birtokadományozások: Hívei megtartása és szerzése érdekében – különösen a bátyjával, Imrével folytatott harcok miatt – minden korábbinál nagyobb mértékben adományozott el egész királyi vármegyéket,.
- Intézményi reformok: A megváltozott gazdaságirányítás kidolgozására és felügyeletére létrehozta a tárnokmesteri hivatalt, amely a pénzügyekért felelt. Az állami bevételek kezelésébe zsidó és izmaelita (muszlim) pénzembereket is bevont.
- Telepítéspolitika: Dél-Erdélybe német területekről szászokat telepített be, akiknek városi kiváltságokat adott, cserébe közvetlenül a királynak fizettek adót,.
- Aktív külpolitika és hadjáratok: Számos költséges hadjáratot vezetett, többek között a Szentföldre, Halicsba (Galícia), Havasalföldre és Moldvába. Ezek a hadjáratok gyakran eredménytelenek voltak, de jelentős pénzügyi terhet róttak az országra.
- Az Aranybulla kiadása (1222): A társadalmi elégedetlenség hatására adta ki ezt az aranypecséttel ellátott oklevelet, amely a magyar jogfejlődés egyik legfontosabb dokumentuma,. Ebben rögzítették a szerviensek (későbbi nemesség) alapvető szabadságjogait, például az adómentességet és a bírói ítélet nélküli elfogás tilalmát.
- Az ellenállási záradék: Az Aranybulla 31. cikkelyében biztosította a nemesség számára a törvényes ellenállás jogát (jus resistendi) arra az esetre, ha az uralkodó megszegné az oklevélben foglaltakat.
- Alkotmányos örökség: Uralkodása és az Aranybulla a magyar történeti alkotmány alaptörvényévé vált. A dokumentum jelentősége az angol Magna Chartához mérhető, és évszázadokon át hivatkozási alapul szolgált a magyar rendi önállóság védelmében.
- Családi vonatkozás: Gertrúddal kötött házasságából született Szent Erzsébet, aki a világszerte legismertebb magyar szent lett.
II. András és az „új berendezkedés” gazdaságpolitikája
II. András uralkodását a kezdetektől fogva meghatározta a folyamatos pénzszűke, amelyet a bátyjával, Imre királlyal vívott trónviszályok, valamint a Szentföldre és Halicsba vezetett költséges hadjáratok okoztak. Ennek orvoslására vezette be az „új berendezkedést”, amely alapjaiban változtatta meg a királyi bevételek rendszerét:
- A birtokadományozások megváltozása: Korábban a bevételek főként a királyi földbirtokokból (domaniális jövedelmek) származtak. András azonban – híveket keresve – minden korábbinál nagyobb mértékben adományozta el a királyi birtokokat.
- Regálé jövedelmek előtérbe kerülése: A kieső földbirtok-bevételeket királyi felségjogon szerzett jövedelmekkel kívánta pótolni. Ide tartoztak a vámok, a sómonopólium, a pénzrontás (csökkentett nemesfémtartalmú pénz verése), valamint a kamara haszna (az évenkénti kötelező pénzváltási illeték).
- A gazdaság irányítása: Mivel a király nem rendelkezett megfelelő apparátussal, a vámok és bányák üzemeltetését zsidó és izmaelita (muszlim) pénzembereknek adta bérbe. Emellett szászokat telepített Dél-Erdélybe, akik városi kiváltságaik fejében közvetlenül a királynak adóztak.
Társadalmi ellenállás és elégedetlenség
Az uralkodó intézkedései széles körű társadalmi elégedetlenséget szültek, amely végül az Aranybulla kiadásához vezetett:
- Az elit megosztottsága: A birtokadományokból kimaradt főurak és az Imre királyt korábban támogató bárók ellene fordultak. Különös ellenszenvet váltott ki a felesége, Gertrúd kíséretében érkező német udvaroncok térnyerése, akik fontos pozíciókat kaptak a magyar elit rovására.
- A rétegek sérelmei:
- A szervienseket és várjobbágyokat a nagymértékű birtokadományozások veszélyeztették, mivel féltek, hogy földesúri függésbe kerülnek.
- Az egyház rossz szemmel nézte a zsidók és muszlimok gazdasági szerepvállalását.
- A népesség széles rétegeit sújtotta a pénzrontás és a költséges, sokszor eredménytelen hadjáratok terhe.
Az Aranybulla (1222) és jelentősége
A feszültséget II. András 1222-ben a székesfehérvári törvénylátó napokon egy ünnepélyes, aranypecséttel ellátott oklevéllel, az Aranybullával próbálta leszerelni.
- Főbb rendelkezései:
- Megtiltották az egész vármegyék eladományozását és korlátozták a külföldiek tisztségviselését.
- Rögzítették a szerviensek jogait: adómentességet kaptak, mentesültek a bírói ítélet nélküli elfogás alól, és csak az ország védelmében voltak kötelesek hadba vonulni.
- Ellenállási záradék: Ez az oklevél legfontosabb garanciája, amely kimondta, hogy ha a király megszegi az ígéretét, a nemeseknek jogukban áll felségsértés vétsége nélkül ellenszegülni az uralkodónak.
- Hosszú távú hatás: Bár András a gyakorlatban sokszor folytatta korábbi politikáját, az Aranybulla a magyar történeti alkotmány alaptörvényévé vált. Az angol Magna Chartához hasonló dokumentum, amely lehetővé tette a későbbi századokban (például a Habsburg abszolutizmussal szemben) a jogfolytonosságra és az ellenállásra való hivatkozást.