Területi lehatárolás: A „történeti Erdély” az Erdélyi-medence területét foglalta magában a Király-hágótól a Kárpátokig. Fontos megkülönböztetni ettől a Partiumot (Részek), amely a Magyar Királyságtól a 17. században Erdélyhez csatolt alföldi vármegyéket jelentette.
Különállás és autonómia: Erdély elszigetelt domborzati helyzete lehetővé tette a különállást, élén pedig egy külön méltóság, a vajda állt.
Közigazgatási tagozódás: A közigazgatás az etnikai viszonyokat követte: a magyarok vármegyékben (központok: Gyulafehérvár, Kolozsvár), míg a székelyek és a szászok úgynevezett székekben éltek.
Etnikai sokszínűség és a három rendi nemzet
A kápolnai unió (1437): Három rendi nemzet szövetségére épült az erdélyi társadalom.
Magyarok: A honfoglalástól kezdve államalkotó népként voltak jelen.
Székelyek: A Kárpátok keleti előterébe határvédelmi céllal telepített csoport, akik földesúri joghatóság helyett sajátos kiváltságokkal rendelkeztek, és sok archaikus elemet megőriztek.
Szászok: A 13. században német területekről érkezett telepesek (hospesek), akik II. Andrástól kaptak kiváltságokat (Andreanum). Adó fejében mentességet élveztek a földesúri hatalom alól, és fejlett városi társadalmat hoztak létre.
A románság megjelenése: A román havasi pásztorok a 13. századtól tűntek fel, Havasalföld felől vándorolva a hegyvidéki területekre. Mivel nem alkottak rendi nemzetet, politikai jogaik korlátozottabbak voltak.
A vallási sokszínűség és a reformáció
Felekezeti tagozódás az etnikumok mentén:
A szászok a reformáció első hullámában a lutheri (evangélikus) irányzathoz csatlakoztak.
A magyarok körében a második hullám, a kálvini (református) tanok váltak legnépszerűbbé.
Létrejött az unitárius egyház is Dávid Ferenc vezetésével, János Zsigmond fejedelem támogatását élvezve.
A székelyek és a magyarok egy része megőrizte katolikus hitét.
A románok egységesen az ortodox vallást követték.
A vallási türelem törvényesítése
Az 1568-as tordai országgyűlés: Mivel egyik felekezet sem került döntő többségbe, a politikai stabilitás érdekében megegyezésre volt szükség.
Négy bevett vallás (recepta religio): A határozat értelmében szabadon gyakorolhatóvá vált a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius vallás.
A türelem korlátai és jelentősége: Bár az ortodox vallás nem vált bevetté (mivel a románok nem voltak rendi nemzet), az erdélyi vallási tolerancia egyedülálló volt a korabeli Európában, ahol vallásháborúk dúltak. Ez a kényszerűségből fakadó, mégis példaértékű türelem Erdély egyik legfontosabb történelmi öröksége.
